Csernobil, a titokzatos város
Csernobil nevét mindenki ismeri az 1986-os incidens miatt. Akiket korábban annyira nem is érdekelt az atomerőmű felrobbanásának története, azokat a tavaly kiadott sorozat mégis biztosan a történelem ezen pontjára juttatta lélekben. A város maga az élő történelem. Tulajdonképpen a saját műemléke ez a hely, amely még mindig kopáran áll az ország ezen pontján, ahol a robbanás történt. Turistaként azonban ellátogathatunk ide, és én ezt meg is tettem. Neked van merszed?
Csernobil és az atomrobbanás
Az eset pontosan 1986 április 26-án történt. Előtte Csernobil nem volt nagy látványosság, és még utána is sokáig lezárt területnek számított. Az ekkor élő emberek, azaz bárki, aki ma harmincas vagy idősebb, jól emlékszik az esetet, mert a katasztrófa nem csak az országot, hanem a fél világot sújtotta. Mi is történt itt? A robbanás egyfajta radioaktív felhőt hozott létre, ami gigantikus méretűre nőtt, több országon át tette tönkre az azévi termést. Az ilyen jellegű katasztrófáknak sosem lehet tudni milyen kimenetele lesz. A radioaktív sugárzásnak az ember idegrendszerére hatalmas veszélye van, amely elől tulajdonképpen közemberként védekezni nem is nagyon tudunk. Mondhatni az is nagy szerencse, hogy nem történt nagyobb baj, ugyanakkor a nem megfelelő tájékoztatás a veszélyről sok ember életébe került. Közel egy emberöltő telt el az eset óta. Vannak, akikben csupán halvány emlék él az esetről, mások még nem is éltek, amikor ez az atomkatasztrófa megtörtént, míg sokan elborzadva gondolnak vissza azokra az időkre, amelyek hasonló intézkedéseket hoztak magukkal, mint az idei év vírushelyzete. Talán némi megnyugvást nyújt, hogy egy nap ez is csak emlék lesz.
Miért utaztam mégis Csernobilba?
Számos különleges úti cél létezik a világon. Csernobil utazás szempontjából nagyon előnyös, hogyha valamilyen közelebbi történelmi pillanatot tekintenénk meg. A belépés persze itt sem egyszerű, kicsit hasonlít a helyzet Észak-Koreára, hiszen ott is hasonló szervezett csoportos kirándulás a feltétele a bejutásnak. Ami még izgalmasabb, hogy a környéket nem csak végig járni lehet, hanem egy hotelben meg is szállhat a turistacsoport. Én mindenképpen ezt a lehetőséget akartam választani. Így igazán érdekes a túra, hogyha az ember nem csak átsétál a kihalt területen, de el is időzik ott. Arra gondoltam, megállni a tornácon és csak nézni az élettelen területet, hallgatni a csendet, érezni a pusztulás szelét, igazán egy életre szóló élmény lehet. És így is lett. Én szermély szerint nagyon kedvelem a különleges helyszíneket. Mindenki Olaszországba utazik, Párizst emlegeti, New Yorkba szeretne eljutni, a japán kultúrát megismerni. Az én esetemben ennél sokkal árnyaltabb a helyzet, engem elsősorban azok a dolgok érdekelnek, amik másokat nem. Vonzó az egyiptomi történelem, de mi a helyzet azokkal az országokkal, amiknek még a nevét is alig tudod? Fehéroroszországban nem is gondolkodtál? Másoknak Magyarország is ilyen eldugott kis folt lehet a világtérképen, mégis mekkora hagyománnyal és kulturális értékrendszerrel rendelkezünk. A nem populáris országok felfedezése tehet minket igazán értékes emberré, érdekessé. Más politikai berendezéseket ismerhetünk meg, nem látnivalókat, hanem a múlt egy szeletkéjét élhetjük át újra. Ez pedig megfizethetetlen lehet bárki számára, aki érdeklődik valami különleges után. Közhelyes bárki lehet, de az igazi kaland a különlegességben van, ha valaki az én véleményemet kérdezi.
Milyen volt Csernobil?
Csernobil lenyűgöző. Kijev is az útitervben volt azt hiszem, a két város összehasonlítási alapként nagyon jól tud szolgálni mindazok számára, akik az országba látogatnak. Számomra minden egyes pillanat egy igazi élmény volt. Csernobil az a fajta hely, ahová belépsz, és remegni kezd a lábad a látványtól és a csendtől. Minden kihalt, mintha az élet nem akart volna újra elkezdődni ezen a helyen. Számomra nagyon sokat jelentett, hogy elutazhattam ide. A szüleim mindig sokat meséltek ezekről az időkről, de én az eset után csak néhány évvel születtem meg, így számomra tényleg távoli volt ez az egész esemény a múltban, de nem úgy most, amikor ott sétálhattam ezen a helyen. Ezek után egészen biztosan jobban bele is ásom magam a történelem kutatásába, mert most jöttem rá, milyen hihetetlen is az emberi múlt, az elmúlt korok tanulmányozása. Milyen lehet az ókori vagy középkori utcákon sétálgatni? Csernobilt szerencsére volt lehetőségem megtekinteni, ezeknek azonban csak a képzeletem maradt. Csernobilba viszont bárki eljuthat egy kis bátorsággal, ezért én mindenkinek ajánlani tudom, hogy kövesse az én példámat, éljen a felfedezésnek, a kalandnak, csináljon olyan dolgokat, ami az emberek nagy részének komfortzónáján kívül esik. Én csak remélni tudom, hogy legalább néhány ember belevág ebbe a hihetetlen utazásba a cikkemet olvasva, és felfedezi Csernobil titokzatos világát, amíg azt megteheti. Az unokáinknak talán már nem lesz lehetőségük erre, azonban nekünk még van. Legalább legyen valaki, aki elmeséli nekik ezeket az eseményeket.